1. Üdvözlet (részlet, 1 versszak)
"Köszöntelek, tündéri, szép hely.
Köszöntelek, szép barna lány.
Fényes sugárba öltözött nap
Első szerelem hajnalán.
Elmult szivem sok régi álma,
De május fénye, illatárja
Virágot és fényt szór reám -
Jöhetsz hát, élet éjszakája! "
2. Az erdőnek madara van...
Az erdőnek madara van,
És a kertnek virága van,
É az égnek csillaga van,
S a legénynek kedvese van.
Virítsz, virág, dalolsz, madár
És te ragyogsz, csillagsugár,
S a lyány virít, dalol, ragyog...
Erdő, kert, ég legény boldog.
Hej elhervad a virágszál,
Csillag lehull, madár elszáll,
De a leány, az megmarad.
A legény a legboldogabb.
3. A felhők
Ha én madár volnék: örökké
A felhők közt szállonganék.
Ha festő volnék: egyebet sem,
Csupán felhőket festenék.
Ugy kedvelem én a felhőket!
Megüdvözlöm mindegyiket
Érkeztekor, s elmondom néki
Távoztakor: isten veled.
Oh nékem olyan jó barátim
E tarka égi vándorok.
Ugy ismernek már, hogy talán még
Azt is tudják, mit gondolok.
Oly sokszor néztem én őket, ha
Szép halkan szenderegtenek
A hajnal és az alkony keblén,
Mint ártatlan kis gyermekek.
És néztem őket, hogyha jöttek
Mint haragos vad férfiak,
Hogy a viharral, e zsarnokkal,
Élet-halálra vívjanak.
És néztem, hogyha virrasztott a
Beteg ifjú, a holdvilág,
S ők halvány arccal ezt, miként hű
Lyánytestvérek, körűlfogák.
Láttam már minden változásban,
Melyen csak általmentenek;
S akármikor s akárhogy látom,
Mindég egyformán tetszenek.
Miért vonzódom úgy hozzájok?
Mert ők lelkemnek rokoni,
Mely mindig új s új alakot vált
S mégis folyvást az egykori.
Lehet még másban szinte hozzám
A felhőt hasonlítani:
Vannak neki, miként szememnek,
Könyűi és villámai.
4. "Mosolyod szeretném látni mindig,
A derűt az arcodon.
Ha búbánat felhők takarják előlem a fényt,
Legyél te éltető Napom!"